Nevetésre sem volt orvosság Szarvason

Egy nemzetközi konferencia, egy nős neurológus, aki élete legfontosabb előadására készül, egy 18 éve nem látott szerető, aki ekkor tér vissza szerelmük gyümölcsével, egy gyanakvó feleség, aki előtt mindent magára vállal a hűséges barát, egyre több paróka és főnővér, nyugtató injekció és whiskey, kerekesszék és ablakpárkány, őrmester nagybácsi, köszvény és aranyér, tündérjelmez és varázspálca, bonyolultabbnál bonyolultabb szituációk.

Ezek mind szerepeltek a Szarvason is bemutatott Család ellen nincs orvosság című darabban, melyet Kéri Kitty rendezett és melynek egyik főszerepét a Veszprémi Petőfi Színház direktora, Oberfrank Pál játszotta.

Egy izgága 18 éves fiatalember megjelenése – aki mindenáron ki szeretné deríteni, hogy ki az apja – mindent összekutyul, amit csak lehet. Már szinte a szereplők sem tudják követni, hogy ki-kicsoda, a néző pedig csak kapkodja a fejét azon tanakodva, ebben a helyzetben vajon mit tehet az ember? Vállalja a botrányt vagy meneküljön füllentésről füllentésre, egyre zűrzavarosabb és egyre mulatságosabb helyzetekbe sodorva magát?

Ray Cooney szerint egyértelműen a második megoldás a helyes, és csak hálásak lehetünk neki. “A színház előcsarnokában nevetőgörcsoldókat kellene árusítani”- írták a londoni bemutató után.

A szarvasi közönség megtapasztalhatta, nem véletlenül fogalmaztak így az angol kritikusok, a komédiát pedig hangos nevetés és vastaps kísérte.