A legcsinosabb óriás

 “Zsiráf kapta nyakkendőmet, nem fázik a nyaka többet, /  az ingem vitorlavászon, hogy a kecske vitorlázzon, / a cipőm nyújt menedéket nyolc aranyos kis egérnek, / zoknim a róka használja, az lett az új hálózsákja, / övemet a kutyus kapta, szutykos lápon kelt át rajta…”

Julia Donaldson  könyvében a mesebeli óriás korántsem hasonlít egy “normális” óriáshoz, hiszen őket morcos, félelmetes lényeknek képzeljük, akik roppant erősek és többnyire dühösek.

A Szarvasi Vízi Színház 2024-es évadának első szerdáján (a szerda – ne felejtsük!-, mindig a gyermekeké) nem dühös, rettentő erejű óriást ismerhetünk meg, annál inkább egy meglehetősen hiú példánnyal találkozhatunk. Rendületlenül hiszi – és persze velünk, nézőkkel is nagyon igyekszik elhitetni -, hogy ő a legcsinosabb a földkerekség összes óriása között. Hmmm… Álmos, borostás, a ruhája is látott már jobb napokat, folyton le akar esni a nadrágja, és olyan mértékben kócos, hogy az leírhatatlan. Be kell valljuk, az első perctől imádjuk.

Gyuri (Bánki Gergely) egy kis városkában ébred, az utcák girbe-gurbák, kisebb-nagyobb házacskákat, tornyokat látunk, (Fekete Anna díszlet- és jelmeztervező munkáját dicséri), rájön, mennyire toprongyos, eldönti, új ruha kell neki. Láss csodát! A városkában éppen akad egy ruhaüzlet, ahol főhősünk zoknit, inget, nyakkendőt, öves nadrágot és cipőt is kap, mindezt magára ölti, és egészen biztos benne, így már csakis ő lehet a legcsinosabb óriás.

Ahogy az egy tisztességes mesében lenni szokott, jönnek a bonyodalmak: előkerül egy taknyos zsiráf, hatalmasakat tüsszent és fázik a nyaka, és csakis az óriás nyakkendője orvosolhatja a problémát, aztán jön öt kisegér, nekik a cipő nyújt menedéket (hiszen úgyis szorította), a zokni a kisróka hálózsákja lesz (az meg csiklandozta), az ingből a kecske vitorlása lesz (azzal az volt a probléma, hogy kilógott a nadrágból). Amikor egy kétségbeesett kutyussal találkozik a legcsinosabb óriás, a nadrágszíj esik áldozatul, híd lesz belőle (a gyermekek lelkes segítségével. Ott áll a mi óriásunk egy piros-fehér pöttyös alsógatyában. 

Ha nem is a legcsinosabb óriással találkozhattunk ezen az estén, az bizonyos, hogy ennél jószívűbb óriással még nem volt dolgunk, annyira szeretnivaló, hiteles, akinek legfőbb ereje önzetlen jóságában rejlett. Még azt is elhittük neki, hogy hőségriasztás ide, 30 fokos meleg oda, tényleg majd megveszi az isten hidege. Bánki Gergely nagyon jó érzékkel kommunikált a gyermekekkel, folyamatosan bevonta őket a játékba, ki-ki szólt nekik, szinte részesei lettek a történetnek. 

Az est tanulsága: nem a ruha teszi az óriást.

Bánki Gergely

1987-ben a Cilinder Gyermekszínpadon játszott, ahol Erdősi Zsuzsától tanulta a szakmát. Később szerepet kapott az MTV2 Kölyökidő című műsorában is. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett.

A vizsga után részt vett a zalaszentgróti színész-rendező táborban, ahol megismerkedett Ascher Tamással és Schilling Árpáddal. A Miskolci Egyetemen két évig filozófiát is tanult. 1993-1995 között az Új Színház Stúdiójának növendéke volt. 1995-ben Schilling Árpád az akkor induló Krétakör Színházhoz hívta, amelynek 2008-ig tagja volt. 2008-tól szabadúszó, több színházban és magánszínházban is szerepel.

 Számtalan színházi előadás, és film szereplője.

Díjak:

Országos Diákszínjátszó Fesztivál különdíja (Stílusgyakorlatok)
Alternatív Színházi Fesztivál, legjobb férfi epizódszereplő díja (Teatro Godot)
2012 – VIDOR Fesztivál: BRIGHELLA-DÍJ – Legjobb férfi epizódalakítás (Lefitymálva /Gólem Színház/)