Jegyárak: 5000, 4500, 4000, 3500, 2000
Szente Béla: SZÁRNYAD ÁRNYÉKÁBAN Ősbemutató
Békéscsaba 300
történelmi játék
Rendező: Seregi Zoltán
Békéscsaba idén, 2018-ban ünnepli újratelepítésének 300. évfordulóját. Az évforduló alkalmából Szente Béla figyelemfelkeltő, a fiatalokat is megragadó, a város történelméhez hű darabot írt. A történet 1717-ben, a Hont vármegyei Csallon és a szegedi prefektúrán, 1718-ban Csallon, és 1718–19-ben Csabán játszódik. Az első tételből megtudhatjuk, hogy „véget értek a háborúk, nincs már hadi kötelezettség, elvonult a török, elvonult a kuruc, elvonult a labanc”, mégis van egy dolog, ami nagyon nyomja az ott élő emberek szívét – evangélikus templomukat be kellett zárni, s így nincs egyetlen hely sem a közelben, ahol üdvözülést kaphatna lelkük. A nagy bánat és düh hullámzása közben szárnyra kel a szóbeszéd, miszerint létezik egy Lovász nevű részeges pap, aki azt állítja, hogy délen, a törökök által otthagyott területeken, hatalmas gazdátlan földek vannak, ahol sokkal jobban meg tudnának élni az emberek, „csak el kell odáig jutni”.
Ez a Csaba nevű hely, ahol a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a magyarok és a tótok békességben megélnek egymás mellett. Hárman úgy döntenek, elindulnak felkutatni az álmok földjét.
A második tételben Szegeden találjuk magunkat, az 1717-es évben. A három vándor és a szegedi prefektus vitájában a vándorok azt hazudják, taksás jobbágyok, és készek adót fizetni a földesúrnak (ha van), cserébe annyit kérnek, hogy hadd költözhessenek a déli területekre – tizenöt-húsz családról szeretnének megállapodni. A prefektus két év alatt ötven családot kér, s ha ezt teljesítik, még a szabad választás jogát is megkapják, választhatnak Szent-Benedek, Fövenyes és Csaba között. A szószóló vándor, Bálint Jakab közli, a „jövevények” többsége protestáns, leginkább evangélikus lenne. A prefektus nehezen egyezik bele, de kiköti, hogy templomépítésről szó sem lehet.
A harmadik tétel a helyiek és a „jövevények” vitáját eleveníti föl. Több helyi lakos elköltözéssel fenyegetőzik, és felhánytorgatja, hogy így is elég bajuk van a réti tolvajokkal, hátha még betelepül melléjük egy nagy csapat vadidegen. A kedélyek nemigen csitulnak, „a többiek inkább templomot építenének, mert így istentelennek ítélik létezésüket…”
A negyedik tétel meséje úgy születik, ahogy a betelepültek első gyermeke, rablómadárral, s újjászülető szerelemmel, háromszáz éves legendával…
Szereposztás:
Bálint Jakab/Jakub Volent: Tege Antal
Gyurkovics Mihály/Jan Szekerka: Koleszár Bazil Péter
Dunaj János/Pavel Duna: Gerner Csaba
„Koni” – Lovász Tamás/Konicsek Tomás: Csomós Lajos
Oravecz Mihály: Hodu József
Oravecz Pavel, a fia: Balázs Csongor
Bánszki György, Csaba első bírója: Tomanek Gábor
Süvek Péter, csabai legény: Józsa Bence szh.
Conscriptor, a prefektúra embere: Gulyás Attila
Koháry gróf: Hrubák Axel szh.
Johann Leonhatdt Herdegen,szegedi prefektus: Jancsik Ferenc
Thuróczy Miklós, obsitos nemes: Korom Gábor
Gerlai ember/Szabó Mátyás: Biró Gyula
I. Csabai/Bende Gáspár: Berta János
II. Csabai/Mészáros Pál: Szabó Zoltán
Csalli ember/Resetár Lukács: Lévai Attila
Második csalli ember: Berta János
Suhajda János, lelkész: Dina Norbert szh.
Czipogó, a réti ember: Mlinár Péter
Bálint Marka, Bálint Jakab lánya: Földesi Ágnes Villő
Bálint Doriska, Marka anyja: Fehér Tímea
Süvekné, csabai özvegy: Kovács Edit
Bánszkiné, a bíró felesége:Nagy Erika
Lovász Éva,Konicsek felesége: Komáromi Anett
Gyurkovicsné: Lakatos Viktória
Első gyerek: Nagy Laura Liza
Második gyerek: Nagy Patrik
Valamint: Árdeleán László, Dudás Fanni szh., Ivanics Alexandra szh.,
Sánta Dzsenifer szh., Kőrösi Berta, Árgyelán Tibor, Kraszkó György
Táncosok: Balassi Táncegyüttes tagjai: Bartyik Tímea, Bokor Zoltán, Gaál Petra,
Gáspár Bendegúz, Kolarovszki Dóra, Mlinár Péter, Mlinár Zsuzsa,
Zenészek: Bene Gábor, Lovas Gábor, Rácz Gyula, Rázga Áron, Schäfer Szilveszter
Díszlet-jelmeztervező: Juhász Katalin
Súgó: Roszik Ivett
Ügyelő: Szepsi Szilárd
Korrepetitor: Galambos Hajnalka
Zenei vezető: Rázga Áron
Koreográfus:
Rendezőasszisztens:
Kiss Kata
Rendező: