Loading...

2019. június

hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
27
28
29
30
31
1
2
 
 
 
 
 
 
 
3
4
5
6
7
8
9
 
 
 
 
 
 
 
10
11
12
13
14
15
16
 
 
 
 
2019. június 14. 20:30
 
2019. június 16. 20:30
 
17
18
19
20
21
22
23
 
 
 
2019. június 21. 20:30
 
 
 
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
 

2019. június 14.

Szente Béla: SZÁRNYAD ÁRNYÉKÁBAN Ősbemutató

Békéscsaba 300

történelmi játék

Rendező: Seregi Zoltán 

Békéscsaba idén, 2018-ban ünnepli újratelepítésének 300. évfordulóját. Az évforduló alkalmából Szente Béla figyelemfelkeltő, a fiatalokat is megragadó, a város történelméhez hű darabot írt. A történet 1717-ben, a Hont vármegyei Csallon és a szegedi prefektúrán, 1718-ban Csallon, és 1718–19-ben Csabán játszódik. Az első tételből megtudhatjuk, hogy „véget értek a háborúk, nincs már hadi kötelezettség, elvonult a török, elvonult a kuruc, elvonult a labanc”, mégis van egy dolog, ami nagyon nyomja az ott élő emberek szívét – evangélikus templomukat be kellett zárni, s így nincs egyetlen hely sem a közelben, ahol üdvözülést kaphatna lelkük. A nagy bánat és düh hullámzása közben szárnyra kel a szóbeszéd, miszerint létezik egy Lovász nevű részeges pap, aki azt állítja, hogy délen, a törökök által otthagyott területeken, hatalmas gazdátlan földek vannak, ahol sokkal jobban meg tudnának élni az emberek, „csak el kell odáig jutni”.

Ez a Csaba nevű hely, ahol a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a magyarok és a tótok békességben megélnek egymás mellett. Hárman úgy döntenek, elindulnak felkutatni az álmok földjét.

A második tételben Szegeden találjuk magunkat, az 1717-es évben. A három vándor és a szegedi prefektus vitájában a vándorok azt hazudják, taksás jobbágyok, és készek adót fizetni a földesúrnak (ha van), cserébe annyit kérnek, hogy hadd költözhessenek a déli területekre – tizenöt-húsz családról szeretnének megállapodni. A prefektus két év alatt ötven családot kér, s ha ezt teljesítik, még a szabad választás jogát is megkapják, választhatnak Szent-Benedek, Fövenyes és Csaba között. A szószóló vándor, Bálint Jakab közli, a „jövevények” többsége protestáns, leginkább evangélikus lenne. A prefektus nehezen egyezik bele, de kiköti, hogy templomépítésről szó sem lehet.

A harmadik tétel a helyiek és a „jövevények” vitáját eleveníti föl. Több helyi lakos elköltözéssel fenyegetőzik, és felhánytorgatja, hogy így is elég bajuk van a réti tolvajokkal, hátha még betelepül melléjük egy nagy csapat vadidegen. A kedélyek nemigen csitulnak, „a többiek inkább templomot építenének, mert így istentelennek ítélik létezésüket…”

A negyedik tétel meséje úgy születik, ahogy a betelepültek első gyermeke, rablómadárral, s újjászülető szerelemmel, háromszáz éves legendával…

2019. június 15.

Az ünnepelt operettcsillagon ugyan nem látszik meg a kora, ám árulkodik az a tény, hogy lánya lassan eladósorba kerül. Zsuzsa váratlanul hazaérkezik a nevelőintézetből, és azonnal kiderül: szerelmes. Csak még alanyt nem talált érzelmeihez. Az anya azonban tudja, hogy ha az elhatározás megszületett, nem kell sokat várni, és a megfelelő férfi is megtaláltatik.

A színésznő egyelőre szeretné távol tartani lányát a férfiaktól, mert annak idején éppen ennyi idősen érte őt is nagy csalódás; tizennyolc éves korában törték össze a szívét, és azóta sem tudta teljesen kiheverni az akkor történteket. Természetesen az említett „csalódás" meg is jelenik: egy régi nyár emléke, Báró Jankovits János, hirtelen felbukkan a múltból és magával hozza Miklóst, a fiát is. Tulajdonképpen ebből a négyesfogatból már össze is állíthatnánk az ideális szerelmespárokat, ám a szerzők nem elégednek meg ennyivel... Kapunk egy bájos, komikus rokont, akiről a báró azt hiszi, hogy Mária kedvese... és egy bájos, komikus öltöztetőnőt, aki a bájos, komikus rokon kedvese...szeretne lenni.

Az anya magába bolondítja a fiút, hogy aztán a lányának adja, mert így végül övé lesz az apa... bizony, a színésznők csak bonyolítják az életet! Igazából egy kérdés maradt: ki lesz ott a Horváth-kertben, Budán / Szombaton este, fél nyolc után...?

2019. június 16.

Valahol, egy franciaországi nyaralóban Bernard és neje, Jacqueline vendégeket várnak egy kellemesnek ígérkező hétvégére. Az egyik vendég, Bernard legjobb barátja, Robert, aki Jacqueline titkos szeretője. A másik vendég Brigitte, Bernard titkos szeretője. A ház ura feleségének úgy állítja be a dolgot, mintha Brigitte Robert párja lenne, de mivel Robert még sosem látta a nőt, összetéveszti a szobalánnyal, akit szintén Brigitte-nek hívnak. És ha mindez nem lenne elég, hamarosan beállít egy "pusszancsra" a szobalány férje is, Bertrand...

2019. június 19.

Soha, egyetlen királyunkról sem maradt fenn annyi, igazságról, becsületről, helyes- és jó döntésről szóló történet, mint éppen Mátyás királyról, aki a történelem lapjain túl jelentős helyet foglal el magának a mese- és mondavilágunkban is. Száznál több leírás, elbeszélés őrzi az Igazságos jelzővel ellátott magyar király történeteit. Most Mátyás király születésének 575., királlyá választásának 560. évfordulója alkalmából kerül bemutatásra Jékely Zoltán-Kocsár Miklós: Mátyás király juhásza c. mesejátéka.
Az igazmondásnak megvan az a hátránya, hogy rossz fényt vethet ránk az őszinteség! A hazugságnak megvan az az előnye, hogy ha csak mákszemnyit is, de időt nyerhetünk vele.
De érdemes-e nem igazat szólni, ha valamit rosszul csináltunk? Érdemes-e többet adni mások rólunk alkotott véleményére, mint saját becsületünkre? Mert az igaz beszéd becsület dolga, a becsület meg Istentől van, mindenki megkapja, mikor megszületik, aztán úgy gazdálkodik vele, ahogy akar. Lehet jól, rosszul, „zötykölődősen", vagy vívódva, mint a Juhászlegény, akinek nagyon megtetszett a Burkus király fekete lánya...

 

2019. június 21.

Hajszás évad volt az 1749/50 –es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant’ Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt A régiséggyűjtő családja is (La famiglia dell’antiquario), amelyet a karneváli szezonban mutattak be. A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé – és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.

Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, és az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.

Goldoni vígjátékaiban többnyire a szerelem, a nő meghódítása vagy visszaszerzése a tét. Suhancok és aggastyánok, urak és szolgák feszülnek egymásnak vágytól hevülten. A Régiséggyűjtő családja kivétel. Itt három nő között zajlik a főkonfliktus, a férfiak szerelmi és egyéb ténykedései csupán szerény kísérő-akkordok a három fúria egyre kíméletlenebb háborújában. Anzelmo, az após az antikvitásba menekül, az egyiptomi halotti kultusz műtárgyait gyűjti menye apadó vagyonából. A fiatal férj pedig bekerül anyja és felesége közé fájdalmas ütközőnek. A józan Pantalone hiába próbál békét szerezni, bölcsessége lepereg a hevült asszonyokról. De Goldoni még ezen a lendületes családi perpatvaron is csavar egyet – harcba küldi sértett önérzetével és ördögi természetével a galambnevű Colombinát, minden szobalányok gyöngyét. A férfiakat felőröli a női presztizsharc, egyedül Brighella, a szélhámos virul benne – egy orgazda élelmessége és a szicíliai gavallérok grandezzája keveredik kétes figurájában.

Goldoni a fancsali hepiendek nagymestere – túlságosan ismeri az életet ahhoz, hogy higgyen a végső kibékülésben. A darabzáró csend a Házasság Palermóban végén is csupán pillanatnyi szusszanás az újabb csetepaté előtt.

A darabot Magyarországon kőszínházban még nem játszották.

2019. június 26.

Szarka Gyula – Zalán TiborAZ IGAZMONDÓ JUHÁSZ ÉS AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY

zenés mesejáték

ősbemutató

A magyar népmesekincs érdekes módon egyetlen valóban létező uralkodónkat, Mátyást királyt részesítette abban a szerencsés megtiszteltetésben, hogy számtalan mesés kalandnak a főszereplőjévé tette.

Az igazmondó juhász történetében ha nem is főszereplő, de fontos szereppel bíró személy a középkori magyar király, akinek van egy igazmondó juhásza és egy aranybáránya. Burkus király, az örök szomszéd (lásd még pl. Háry János…) kételkedik abban, hogy valóban van-e olyan juhász a világon, aki mindig igazat mond. És arra a következtetésre jut, hogy nincs. Fogadást köt Mátyás királlyal, s a tét nem kisebb, mint a királyok fele-fele királysága (naná, hogy egy hajszálnyival sem kevesebb!), ő bizony hazugságon kapja a juhászt. Ehhez eszközül nyilván az aranyszőrű bárányt kell felhasználnia.

Ami ő magának nem sikerül, mert a juhász azonnal átlát az álruhás király megvesztegetési mesterkedésén, az sikerül a lányának: az igazmondó juhász – a lány messze földön híres szépsége és az ajándékba hozott borocska bódító hatására –, levágja királya féltve őrzött kincsét, az aranyszőrű bárányt, és bőrét a királylánynak ajándékozza. No hiszen, szalad is a királylány nagy diadallal a nemes zsákmánnyal haza, majd onnan apjával együtt a budai várba, a magyar királyhoz, bizonyságtételre.

Kijózanodván a juhásznak szembe kell néznie azzal a nem könnyű feladvánnyal, mit mond majd Mátyás királynak a történtekről, de úgy ám, hogy ne haragítsa magára uralkodóját, és még hazudnia se kelljen, amikor a palotába ér. Nem lenne azonban mese a mese, ha nem találná ki a trónterembe érve a leleményes megoldást, és nem lenne Mátyás király Mátyás király, ha nem csak igazságos uralkodó lenne, de olyan is, akinek mindig igaza van…! Zalán Tibor színpadra álmodott meséjéhez a Ghymes együttes ikerlelkének, Szarka Gyulának a kiváló zenéje párosul, emlékezetes perceket okozva kicsinyeknek, nagyoknak, jó- és rosszkedvű nézőknek egyaránt!

2019. június 28.

Nóti Károly a harmincas évek legjobb vígjáték-kabaré szerzői közé tartozott. Nyitott ablak című darabja a boldog békeidők végén játszódik. Központi figurája egy Novotny nevű baka, akinek egyik bajtársa egy éjszaka bemászik a polgármester szakácsnőjének nyitott ablakán, és ennek a nyitott ablaknak a következménye: egy kisbaba. Az apaságot persze a tettes nem vállalja, és ebből származnak a bonyodalmak, melyek kellős közepén Novotny mindent és mindenkit összekever.

2019. június 29.

Terrence McNally – David Yazbek: Alul semmi 

musical comedy

Rendező: Tege Antal

2019. július 03.

A legkisebbik királykisasszonynak különös kívánsága van. Azt szeretné ha az édesapja, az öreg király gyümölcsöt hozna neki a vásárból. De nem ám akármilyen gyümölcsöt, hanem olyan szőlőt, amelyik beszél, olyan almát, amelyik mosolyog, és olyan barackot, ami csilingel. Nem is sejti, hogy ezzel a nem mindennapi kívánsággal olyan végzetes eseménysort indít be, ami az egész életét örökre megváltoztatja. Ez lesz a legkisebbik királykisasszony életének a legrosszabik napja. Persze azért a néző sokat kacaghat. Meg szomorkodhat is. Sőt még borzonghat is. Mert a mesében ott lebeg egy átlátszó gonosz tündér is. És ott röfög egy félelmetes két lábon járó disznó is…

2019. július 05.

Mielőtt a világ egyik legnépszerűbb musicaljéről beszélnénk, egy pillanatra kalandozzunk vissza az időben. A My Fair Lady ugyanis G. B. Shaw Pygmalioncímű drámájának a zenés változata. Aki ismeri Shaw drámai világát, az tudja, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint a szirupos történetek színpadra állítása. Esetünkben mitológiai kiindulópontja Pygmalion, a görög szobrász volt, aki beleszeret egy általa megformált nőalakba, és kérésére Aphrodité, a szerelem istennője életet lehel a szoborba. Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy összeálljon bennünk a kép, a történet megtalálható Ovidius Átváltozásokcímű művében. Illetve még azt is, hogy Shaw a saját korában játszódó történetet farag a mitológiai alapanyagból.

A Pygmalion, így az abból készült zenés darab, a My Fair Lady középpontjában is, az átváltozás áll tehát, mint a mitológia, esetünkben az emberi létezés, csodája.

A történet egyszerű, és rendkívül szórakoztató mind darab, mind musical formájában. Lizát, a kis virágoslányt az eső behajtja egy eresz alá, ahol a véletlen – vagy a sors – éppen Higgins nyelvészprofesszor és Pickering ezredes mellé sodorja. A két férfi – régi, kipróbált barátok – nem feltétlenül gentlemanokhoz illően, fogadást köt Lizára, melynek lényege, hogy Higgins, a megrögzött agglegény pár hét alatt az erős tájszólással és rossz grammatikával beszélő, közönségesen viselkedő lányból tökéletes „nyelvi megjelenésű” hölgyet farag. Megszokott öltözékének elvesztése, illetve a nyelvi órák lelketlen szigora nem kevés megaláztatással jár a lány számára, amit azonban a zene és a Shaw-i szellemesség rendre fel tud oldani. (A darab szövegkönyve csak lényegtelen elemekben tér el a Shaw-i műtől.) Oldás lehet az is, hogy a nézőtér együtt szurkol a lánynak, akár Higgins ellenében is, hogy sikerüljön felnőnie a túlzottan is nagy feladathoz, hiszen ha győz, győzelme valójában a professzor fölötti győzelem, tudatában annak, hogy átváltozása nem kevés áldozattal és személyiségének a részbeni feladásával jár. És Liza győz, egy egész úri társaságot sikerül „megtévesztenie” azzal, hogy ő született úrinő, egy igazi lady. De a győzelemből Higgins nem kíván részt adni neki, saját magának kebelezi be a sikert. Liza megérti, hogy ő csak egy emberi kísérlet tárgya volt, ezért elhagyja a professzor házát. Ekkor azonban Higginsnek is szembe kell néznie egy átváltozással: a megrögzött agglegény a nyelvórák során beleszeretett Lizába – az „általa formált nőalakba”. Liza végül visszatér hozzá (a Shaw-i megoldástól itt tér el leginkább a darab, a drámaszerzőnél ugyanis anyjához menekül vissza a lány), és boldogan omlik az agglegény karjába, akibe a tanórák során ő is beleszeretett.

Hogy minek köszönheti ez a darab példátlan sikerét? Talán, hogy a szövegkönyvet író Alan J. Lerner lényegében megtartja a fanyar Shaw-i színpad- és nyelvkezelést, így kerüli el, hogy cukrozottá váljék a történet. Ehhez a fanyarsághoz adja hozzá remek zenéit Frederick Loewe; a musicalben megszólaló dalok egytől egyig telitalálatok.